Elment a legendavilág

 A egyik legismertebb magyar embere, a legendás magyar Aranycsapat balösszekötője 1927. április 2-án született Kispesten, és 1943 és 1967 között, 24 éven át ontotta a gólokat a világ élvonalában. 16 évesen, a Kispesti AC játékosaként lépett először pályára a magyar élvonalban, majd egy hónappal a 18. születésnapja előtt 1945. március 2-án a magyar válogatottban is bemutatkozott, és máris gólt szerzett Ausztria ellen. 

Utolsó fellépése a nemzeti tizenegyben 1956. október 14-én volt, szintén Ausztria ellen, és ezúttal is betalált, keretbe foglalva azt az egyedülálló 11 és fél évet a magyar labdarúgás történetében, amelynek a során a válogatott egyszer sem szenvedett vereséget hazai pályán.

Ebben az időszakban a magyar közönség által Öcsinek becézett világklasszis csatár a Kispesttel (későbbi Bp. Honvéddal) öt bajnoki és négy gólkirályi címet, a válogatott csapatkapitányaként pedig olimpiai aranyérmet (1952, Helsinki) és világbajnoki ezüstérmet (1954, Svájc) nyert; 1953 novemberében a Wembley-stadionban kétszer talált be a híres 6:3-as mérkőzésen.

A 1943 és 1956 között 349 magyar bajnoki mérkőzésen 358 gólt ért el, míg a válogatottban 85 találkozón 84-szer volt eredményes. Utóbbi mutatójával a Gazzetta dello Sport című olasz lap összeállítása alapján a 20. század legjobb góllövője lett. 

Miután 1956 őszén nem tért haza a Kispest dél-amerikai túrájáról, közel kétéves szünet következett a pályafutásában. Majdnem 32 évesen, erősen túlsúlyosan került a Real Madridhoz, ahol a kemény edzéseknek köszönhetően az 1958/59-es szezonban mutatkozott be a nagyközönség előtt. Első madridi tétmérkőzése előtt félrevonta a csapat első számú bálványát, Alfredo Di Stéfanót, s kézzel-lábbal elmagyarázta neki: amikor meghallja a "Stefi!" kiáltást, gondolkodás nélkül induljon meg az ellenfél kapuja felé, s majd kap egy ajándékot - így is történt, Puskás jóvoltából Di Stéfanónak már csak az üres kapuba kellett passzolnia.

A közönség azonnal kegyeibe fogadta, s gyorsan ráragadt a Pancho becenév, az 1959/1960-as évadban pedig már ő lett a gólkirály, 24 mérkőzésen 25 góllal. Az Európa-kupában még ennél is elképesztőbb gólátlagot produkált: 39 BEK-meccsen összesen 49 gólt rúgott. A csúcs az 1960-as BEK-döntő volt, a glasgow-i Hampden Parkban: a Real Madrid 7-3-ra verte az Eintracht Frankfurtot Puskás négy (és Di Stéfano három) góljával.

A spanyol állampolgárságot - a magyar megtartása mellett - 1961-ben kapta meg, de a válogatottban már nem tudta régi önmagát idézni, bő fél esztendő alatt mindössze négy mérkőzést játszott, rúgott gól nélkül.

1997 elején Münchenben a labdarúgás történetével és statisztikájával foglalkozó német szervezet (IFFHS) adatai alapján jutalmazták, mert - a Kispest, a Bp. Honvéd és a Real Madrid színeiben - első osztályú bajnoki mérkőzéseken ő szerezte a legtöbb gólt a világon: 489-et.

1999-ben megkapta A magyar sport tiszteletbeli nagykövete címet. 2001-ben a Magyar Olimpiai Bizottság védnökségével a Nemzeti Sport által rendezett szavazáson a 20. század legjobb magyar férfi sportolójává választották. 

2000-ben az IFFHS "Évszázad Európai Labdarúgója" választásán a negyedik helyen végzett. Másképp gondolták ezt a BBC portugál nyelvű honlapjának szavazói, akiknek többsége szerint Puskás volt labdarúgó-világbajnokságok történetének legnagyobb alakja, megelőzve Pelét, Garrinchát és Maradonát.

2002. április 2., azaz 75. születésnapja óta Puskás Ferenc nevét viseli az ország legnagyobb sportlétesítménye, az egykori Népstadion. A születésnap alkalmából eljött a spanyol válogatott, nemrégiben pedig a Real Madrid is fellépett egy budapesti jótékonysági mérkőzésen, amelynek bevételéből összesen 22,5 millió forintot ajánlottak fel a Puskás család részére.

2004-ben elnyerte a Nemzet Sportolója címet, valamint a nemzetközi (FIFA) és az európai szövetség (UEFA) kitüntetését: a FIFA Erény Rendje díját minden országban egy személy vehette át a szövetség centenáriumi esztendejében, az UEFA aranyjelvényével pedig az elmúlt fél évszázad legjobb játékosait díjazták.

Az Alzheimer-kórhoz hasonló idegrendszeri betegsége 2000 novemberében kezdődött, azóta Kútvölgyi úti kórházban kezelték.

PUSKÁS FERENC
Született: 1927. április 2., Kispest
eredeti neve: Purczeld Ferenc
Válogatottság/gól: 85/84 (magyar), 4/0 (spanyol)
Posztja: bal összekötő
Klubjai játékosként: 1942-49 Kispesti AC, 1949-56 Bp. Honvéd (magyar bajnokságban összesen: 349 mérkőzés/358 gól), 1958-67 Real Madrid (spanyol bajnokságban összesen: 179/154)
Klubjai edzőként: Alicante (spanyol), San Francisco Gales (amerikai), Vancouver Royals (kanadai), Panathinaikosz (görög), Colo-Colo (chilei), Szaúd-Arábia válogatottja, FCL Murcia (spanyol), AEK Athén (görög), al-Maszri (egyiptomi), Soi de América és Cerro Porteno (paraguayi), Panhellenic Melbourne (ausztrál), Magyarország válogatottja (1993. április-július, 4 mérkőzés)

Legnagyobb eredményei játékosként:
A magyar válogatottal: olimpiai bajnok (1952, Helsinki) - világbajnoki ezüstérmes (1954, Svájc) - Európa-kupa győztes (1953)
A Budapest Honvéddal: ötszörös magyar bajnok (1949-50, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955) - négyszeres magyar gólkirály (1947-48: 50 gól, 1949-50: 31, 1950 ősz: 25, 1953: 27 gól)
A Real Madriddal: háromszoros BEK-győztes (1958-59, 1959-60 - a döntőben négy gólt szerzett, ami máig rekord, 1965-66) - kétszer a BEK-sorozat gólkirálya (1959-60: 12 gól, 1961-62: 7 gól - holtversenyben) - Világkupa-győztes (1960) - hatszoros spanyol bajnok (1960-61, 1961-62, 1962-63, 1963-64, 1964-65, 1966-67) - kétszeres Spanyol (Király) Kupa-győztes (1958, 1962) - négyszeres spanyol gólkirály (1959-60: 28 gól, 1960-61: 27 gól, 1962-63: 26 gól, 1963-64: 20 gól) - Világválogatott (1963), Európa-válogatott (1965) - az Aranylabda-szavazáson 2. (1960), 4. (1956), 5. (1961), 7. (1959)
Legnagyobb eredményei edzőként: BEK-döntős - Panathinaikosz (1971) - háromszoros görög bajnok  - Panathinaikosz 2 (1970, 1972), AEK Athén 1 (1979) - egyszeres ausztrál bajnok (1991) és kupagyőztes (1990) - Panhellenic

Kitüntetései:

• A Nemzet Sportolója (2004)
• A XX. század legjobb magyar sportolója
• Halhatatlanok Klubjának tagja (1991)
• Golden Foot-díjas (2006)
• Európa Bajnoka (2006)
• A sportági Hírességek Csarnokának tagja
• NOB Olimpiai Érdemrend (1997)
• Köztársasági Elnök Arany Emlékérme (1997)
• Magyarság Hírneve (1997)
• a FIFA S.O.S. gyermekfalu mozgalmának magyarországi nagykövete
• alezredessé (1992), majd ezredessé (1995) léptették elő a Magyar Honvédségben